January 5th, 2010 3405 Szarvasi kistérség

Békésszentandrás 4111 lakosú nagyközség a Békés megye nyugati sarkában, a Hármas- Körös bal partján helyezkedik el, a 44-es főútvonal mentén. A település már évezredek óta lakott hely. A Körös menedéket és megélhetést adott az itt letelepedett lakosságnak. A történelmi nyomok, utalások bizonyítják, hogy a tatárjárást megelőző korban már falu állt itt. A területen mind a mai napig igen jelentős régészeti értékek maradtak meg. Már az 1100-as években szálláshelyként létezett. Királyi adományban, 1384-ben Zsigmond király Hunyadi erdélyi vajdának adta, majd a családi uradalmi központ 1494-ben a Dánfiakhoz került. A török időkben, 1596-ban megsemmisítették Szentandrást, és hosszú éveken át parlagon állt. A később újra benépesült település 1689-ben ismét teljesen elpusztult a pestisjárvány miatt. 1719-ben ismét találkozunk a nevével. A török kiűzése után, alig hogy újratelepült, 1735-ben a község bírója Vértessy Mihály vezetésével fellázadt a földesúri kizsákmányolás ellen. Az idők folyamán a falu neve többször is változott. A Szentandrás név az utolsó Árpád-házi király, III. András nevéhez fűződik, akinek adománylevele három templomot említ, közülük az egyik Szent András apostol nevét viselte. Több változat után Körös – Szentandrás néven említik az okiratok. Békésszentandrás nevet 1895-ben kapta. A Körösök szabályozásával a folyóvíz távolabbra került a falutól, így a település arculata sokat változott. 1942-ben átadták a duzzasztóművet, amely a falutól északra épült a Hármas – Körösön. A duzzasztó tette lehetővé, hogy a települést átszelő, szeszélyes és kacskaringós folyó szabályozott csendes vízzé vált.
A Szent András-templom korábbi alapokra épült, késő barokk formáját 1784-ben kapta. Hajóját 1868-ban bővítették.
A református temploma 1806-ban épült késő barokk stílusban.
A egykori Horváth-kúria a XIX. század elején klasszicista stílusban épült.

Csabacsűd 2059 lakosságú község a 44-es számú főközlekedési út Szarvas-Békéscsaba közötti szakaszán és a 125-ös/Mezőtúr- Orosháza- Mezőhegyes/ vasútvonal mentén, Szarvastól 10 kilométerre fekszik. A nagyközség neve a XV. században fordul elő írásos emlékekben. Régészeti feltárások több korábbi település emlékeit találták meg, de önálló léte csak a XX. században kezdődik: 1924-ben vált le Békésszentandrásról. Utcái 1930-tól épültek ki: mintafalunak nevezték. Az eredetileg magyar és szlovák ajkú lakosság aránya az 1946/47-es áttelepüléssel megváltozott, s ma 70% magyar lakosság él a nagyközségben.
A fiatal település műemlékekkel nem rendelkezik. Egyetlen építészeti emléke a ma is eredeti rendeltetésének megfelelően működő, Ybl Miklós által tervezett, Nagyrátán álló raktár.

Gyomaendrőd Magyarország délkeleti részén, a Hármas – Körös bal partján fekvő 15383 lakosú város. A helységet érinti a 46-os és 443-as főközlekedési utak, valamint a 120-as/Lőkösháza-Békéscsaba-Szolnok-Budapest/ és 127-es/Körösnagyharsány-Vésztő- Gyoma/ vasútvonal is. 1982-ben a korábbi két nagyközség, Gyoma és Endrőd egyesüléséből jött létre. Gyoma neves szülöttei: Kner Izidor nyomdász, Kner Imre nyomdász, Pásztor János szobrász, Kiss Lajos nyomdász író, Pál Lénárd akadémikus fizikus. Endrőd szülöttei: Rózsahegyi Kálmán színész, Hunya István kubikus politikus, Polányi Máté kubikus, a földmunkásmozgalom harcosa és Tímár Máté író. Gyoma név jelentésére kétféle magyarázatot ismerünk: torok, torkolat; mivel a Körösök összefolyásánál helyezkedik el a település, a másik elmélet szerint a megnevezés személynévi eredetű. 1332-ben említi először hiteles adat Gama, majd 1444-ben Gyoma néven. A falu első birtokosai az iktári Bethlenek voltak. A hódoltság ideje alatt a falu sorsa azonos volt a többi alföldi településsel: hol a török csapatok, hol a tatár lovasok, hol a rácok pusztításait szenvedte meg a lakosság. Voltak évek, amikor teljesen elpusztult a falu. Csak a szatmári békekötéstől figyelhető meg ismét egy lassú benépesülési folyamat, amelyet Harruckern János György földbirtokos betelepítési akciója gyorsított fel. Harruckern az idetelepülőknek komoly adó és egyéb kedvezményeket ajánlott fel, és arra is figyelt, hogy egy településre csak egyfajta vallásúak kerüljenek. Így történt, hogy Gyomára főleg reformátusok, Endrődre inkább katolikusok telepedtek le. Gyoma újratelepülésének hivatalos dátuma: 1717. A letelepült lakosság állattartással, majd földműveléssel foglalkozott. A település történetének fontos alakja volt Csepcsányi Tamás, aki 1830-ban németajkúakat telepített Gyomára, ugyanezen évben megszerezte a vásártartási jogot, és szintén 1830-ban mezővárosi rangra emeltette Gyomát. A XIX. század legnagyobb földesura Wodianer Albert volt, aki óvodát, iskolát és templomot építtetett Gyomának.  Ennek az időszaknak a közteherviselése nagy gondot jelentett a lakosságnak. Példa értékű volt a település részvétele az 1848-as szabadságharcban. A jobbágyfelszabadítás után kialakult a tanyai gazdálkodás. A föld lényegében közép- és kisbirtokosok kezében volt. A legjellemzőbb földhasználati viszony a haszonbérlet volt, például 1935-ben 1179 bérlő művelt meg 12294 hektár földet. A bérlők a környező falvakból, főleg Endrődről kerültek ki. Gyoma ipara a XX. század elejére már megyei szinten is jelentős volt. Jellegét tekintve kézműipar volt, segédek nélkül vagy egy-két segéddel dolgoztak a mesterek. A foglalkoztatás szempontjából a malmoknak, az Ailer-féle téglagyárnak és a később világhírűvé vált Kner nyomdának (1882) volt jelentősége. 1858-tól már vasútja is, majd hídja is lett Gyomának, így lehetővé vált, hogy a település intenzíven bekapcsolódjon a környék gazdasági és kulturális életébe. 1877-től járási székhely lett a község bírósággal, ügyészséggel; vagyis a megye északi részének regionális központjává emelkedett. A kultúrában a felekezeti elemi iskolák adták az alapot. Gyoma létesítette a megye első óvodáját is (1841). Gazdasági iskolája, iparos tanonc iskolája működött. Nagy mecénása volt a kultúrának a Kner család. Könyvtárat működtettek, támogatták az iskolákat és a sportéletet, példát mutattak a városszépítésben. A nyomda kiváló termékei, a szép könyvek révén Gyoma nevét megismerte egész Európa. Az első újság Gyomán 1922-ben jelent meg (Gyoma-Endrőd és Vidéke). 1945 után az ipar a kezdeti kézműipari hagyományokra támaszkodva erőteljes fejlődésnek indult, és a foglalkoztatottságot tekintve hamarosan a mezőgazdasággal egyenrangú lett. Először az állami vállalatok fióküzemei kerültek Gyomára: Kötőipari Szövetkezet (1952), Sütőipari Vállalat (1953), Kazángyártó Vállalat (1967). A mezőgazdaságban a kis termelőszövetkezetek összevonása után két nagy termelőszövetkezet - a Győzelem és az Alkotmány -, egy állami gazdaság - a Kőrösi -, és egy halászati szövetkezet - a Viharsarok - működött. Mind a nagyüzemekben, mind a háztáji gazdaságokban eredményes volt a gazdálkodás, az emberek építkeztek, a város akkor alakította ki a jelenlegi arculatát.
Az általános iskolák mellett középiskolák is létesültek a településen. 1951-55 között óvónőképző működött itt, 1954-ben kezdte meg működését a mostani Kner Imre Gimnázium. Az ipari tanulókat képző intézetet 1955-ben szervezték újjá. A mezőgazdászokat képző Bethlen Gábor Szakképző Iskolát 1967-ben indították meg ismét. Zeneiskolát is létesített a település 1949-ben. A közművelődés szolgálatában állnak: Városi Könyvtár (1949-), Katona József Művelődési Központ(1952). A Kner nyomda 1970-ben nyomdaipari múzeumot létesített. 1977 óta helyi sajtóval is jelentkezett a település. Az intézmények közül a legnagyobb idegenforgalmi jelentősége a Liget Fürdőnek van (1954), de sok vendéget vonz a Körös völgyének ezernyi szépsége is.
Endrőd nevét feltehetően egy Endre nevű birtokosától kapta. Az első hiteles adat, amelyben említik, egy 1416-ban a váradi káptalan által kiadott oklevél. 1425-ben már jelentékeny településként említik a források, ahol 33 nemes család lakik. A hódoltság idején Endrődöt is elpusztították a törökök, a tatárok, a rácok. Az újratelepülés az 1700-as évek legelején kezdődött, több hullámban zajlott le, és az 1760-as években fejeződött be. Endrőd újratelepülésének hivatalos dátuma: 1731. Harruckern János György földesúr katolikus vallásúakat telepített Endrődre. Ez a tényező később döntően befolyásolta a falu sorsát. A letelepült lakosság eleinte csak a saját szükségletére termelt. Később állatokat tenyésztettek eladásra, majd ahogy az utak javultak, gabonafélék eladásával is kezdtek foglalkozni. Katolikusok lévén, a családok 6-8, néha még több gyermek felnevelésére is vállalkoztak, úgyhogy a XIX. század elején a környéken egyedülálló demográfiai növekedés indult meg. A XIX. század végére nyert létjogosultságot a tanyai gazdálkodási forma. Ennek a családi keretek között történő gazdálkodási módnak Endrődön nagy hagyománya lett, úgyhogy 1930-ra a lakosságnak több mint a fele tanyán élt és igen eredményesen gazdálkodott. A kézműipar szinte minden ágában találunk hírneves dinasztiákat. Főleg a mezőgazdaságot kiszolgáló kézműipar fejlődött: kovács, bognár, csizmadia. A bognárok olyan kocsitípust fejlesztettek ki, amelynek egy példánya ma is látható Ópusztaszeren. A kultúrában igen fontos szerepe volt a tanyán élő embereknek. Ez a zárt közösség őrizte legtovább a magyar kultúra kincseit: a szóbeli kultúrát, a szokás kultúrát, de a szőttes mintákban őrizte az ősi motívumokat, a fonott és faragott tárgyakban pedig a formaművészetet. Ebben a tanyavilágban 11 olvasókör működött. Endrődön is volt iparostanonc iskola (1896), mezőgazdasági népiskola (1916), és polgári iskolája is volt (1928-1948). A XX. század elején szülőotthon, szegényház, járványkórház, és három gyógyszertár fémjelezte az egészségügyet. Ebben az időben benzinkút működött, volt egy szálloda, és a megyében az elsők között nyitotta meg Endrőd a moziját. A Népház tekintélyes épülete 1930-tól működött, akkor még színházzal. Az Ipartestület felnőtt kórust tartott fent. Capkiads: Hármas Körös (1934-1964). A lakosság tovább nőtt, végül elfogyott a felosztható földterület. A föld nélküliek egy része a környéken, főleg Gyomán próbált legalább földbérlethez jutni. Ebben a törekvésben a legjelentősebb volt a póhalmi “földfoglalás”. A XX. század elején a megyében Endrődről vándoroltak ki a legtöbben Amerikába. De sokan elmentek kubikosnak, summásnak az ország legkülönbözőbb részeibe. Ezeknek a megélhetési gondoknak volt az egyik szomorú következménye az 1935-ös sortűz. 1945 után folytatódott az elvándorlás. Sok család elköltözött Újirázra, Ecsegfalvára, Dunakömlődre, Németkérre, Garára, majd végül a sokgyermekes családmodellt felváltotta az egykézés. A termelőszövetkezetek létrehozásával (1960-as évek) megszűnt a tanya világ, az emberek vagy beköltöztek a községbe. Ekkor települt be Rigedváros és Csókási, vagy elköltöztek más vidékre. Két nagy termelőszövetkezet működött: a Lenin és a Béke Termelőszövetkezet. Az iparban a nagy hagyományokkal rendelkező cipőipar fejlődött ki (1949), és a Szabóipari Szövetkezet. A kultúrát jelenleg egy igen jó színvonalú általános iskola (Rózsahegyi Kálmán Általános Iskola) a hozzá tartozó könyvtárral, a megcsappant funkciójú Népház jelenleg Közösségi Ház névvel, és az 1977. óta működő tájház képviseli. A sportélet a Barátság SC megalakulása óta igen szép eredményeket ér el. Sajnos, tovább folytatódik az elvándorlás. A népesség csökkenésére jellemző adat: míg 1930-ban megközelítette a 14000 lakost, jelenleg még a 6000 főt sem éri el Endrőd lakossága.
Ha Budapest felől érkezik a látogató, jobbról-balról láthatóvá válik a nyaralók sora a Körös holtágának két partján. A folyószabályozás nyomán létrejött holtágak és a folyó völgye télen a fácánra és apróvadra vadászók, nyáron a horgászok valódi paradicsoma. A Körös az ország egyik legtisztább vizű folyója. A táj az érintetlen természet igazi szépségeit kínálja. Várossá 1989-ben nyilvánították. A helység fő vonásaiban mezőgazdasági település, ugyanakkor a speciális vonások is figyelmet érdemelnek. Amikor a közúti hídon áthaladunk, az endrődi városrészbe érkezünk. Szemünkbe ötlik az 1799 -1805 között copfstílusban épült műemlék Szent Imre római katolikus templom. A Hősök terén látható a második Világháború áldozatainak emlékműve. A Sugár út 20. szám alatt tájház található korabeli, az endrődi tanyavilág és falu emlékeivel, a Fő út 2. szám alatt régészeti bemutató a környéken fellelt avar kori és Árpád-kori régészeti tárgyakkal berendezve. A Fő út vezet a Budapest-Békéscsaba vasútvonalon áthaladva a gyomai városrész központjába, a Szabadság térre, ahol a polgármesteri hivatal igen szép klasszicista épülete áll. A tér hangulatát meghatározza a középen álló, műemlék jellegű, copfstílusban épült református templom. Az utóbbi késő barokk stílusban épült, tornya 1791-ben, hajója 1805-1813 között. Orgonáját faragott kapuit, belső faragásait a Németh László által „zseniális dilettánsnak” nevezett helybéli parasztember, Papp Zsigmond készítette 1938-ban. A templomkertben áll Istók János első Világháborús emlékműve. A Szabadság térből leágazó Hősök útján a 43. szám alatt található az erdélyi magyaros stílusban épült gimnázium. Az Európa-hírű Motormúzeumban régi motorkerékpárok gazdag gyűjteménye látható, főleg a katonai célú remek példányokból. Említést érdemel még a Fő úton található, 1878-ban Hauszmann Alajos tervei alapján épült neoromán stílusú katolikus templom, nyerstéglaborítással, kazettás mennyezettel. A központból rövid sétával elérhető az Erzsébet-liget, a Liget-fürdő, mely a városjelentős idegenforgalmi nevezetessége. Gyoma hírnevét a Kner Nyomdának is köszönhette. Az 1882 óta működő nyomda melletti Kner házban található az ország egyetlen nyomdaipari múzeuma. A Kner családnak 1925-ben, Kozma Lajos tervei szerint felépült villájában 1970-ben nyílt meg a kiállítás. Vele szemközt a városi képtár látható.

Hunya 818 lakosú községet a 44-es főközlekedési útról Kondorosnál északra kanyarodva, vagy a Szarvast Mezőberénnyel összekötő útról érhető el. Hunya község helye a régészeti kutatások szerint a késő bronzkortól a török hódoltságig lakott terület volt, de akkor lakatlan pusztává változott. A területet Báró Haruckern János György telepítette újjá, majd 1751-ben az endrődieknek adományozta. A katolikus hívek 1896-ban templomot építettek, amihez telket Hunya József helyi gazda adományozott. 1910-ben csak 15-20 ház alkotta a települést, ám a fejlődés csak 1946-ban tette lehetővé, hogy önállósodjon előbb Endrődszentlászló, majd Hunya néven.

Kardos község a 44-es főközlekedési út mentén helyezkedik el. A hagyomány szerint a község területe a török időkben katona birtok volt, melynek alakja Jatagánra emlékeztetett, innen ered a község neve is. Kardos település a korábban Szarvashoz tartozó területen alakult meg 1952-ben. Előbb Örménykúthoz tartozott, majd 1969-ben lett önálló község. 1977-ben Örménykút lett Kardos társközsége. 1982-ben Kardos és Örménykút is csatlakozott a csabacsűdi nagyközség közös tanácsához. A lakosság 1988-ban népszavazással döntött a közösségtől való szakadás mellett, így 1989-től önállóan működik. A község lakossága 798 fő, melynek több mint a fele külterületen él.

Kondoros 5923 lakosú nagyközség Békés megyében a 44-es főközlekedési út és a 126-os/Kisszénás-Kondoros/ vasútvonal mentén helyezkedik el. A település Szent István király uralkodása idején alakult. A XIII. században már az egyik legnagyobb településként van feltüntetve a gyulai uradalom részeként. A tatár és a török hódítás következtében a falu elpusztult. 1875-ben telepítették újra a községet, bár a források szerint a XVIII. század derekán már állt a hét út találkozásánál épült Kondorosi Csárda, ahol többször megfordult az Alföld híres betyárja, Rózsa Sándor. Az emberek megélhetését régen is és most is a mezőgazdaság jelenti. Már az 1930-as évek végén a tanyás gazdálkodási rendszer továbbfejlődéseként a dán-holland mintájú szövetkezeti rendszer kezdett csírázni, majd 1945 után ezt felváltották a szovjet típusú szövetkezetek.
A település leghíresebb nevezetessége a Kondorosi Csárda. A Csárda 1740 körül épült, lakott helyektől távol, hét irányból összegfutó, az év egy részében járhatatlan utak kereszteződésében, az úton járóknak szállásul, postaállomásul. Arany János versének születése táján vele szemben a mai községháza helyén pandúrlaktanyát építettek a csárdát járó betyárok szemmel tartására.
Ezenkívül a látnivalók közé tartozik még a csákóz Batthyány -Geist kastély, amely sajnos jelenleg romos állapotban áll.
A neobarokk stílusú evangélikus templom a XIX-XX. századfordulóján épült.
A Szent József római katolikus templom 1884-ben épült, érdekessége, hogy benne őrzik a budapesti belvárosi plébániatemplom XVIII. századi barokk szobrait.
Jelentős emléke még az iskolaközpont udvara, ahol Petőfi Sándor testvérének, Istvánnak a sírköve található, ugyanis 1858-tól a szomszédos csákói majorban a gyertyaöntésből meggazdagodott gyulai kádárlegénynek, Geist Gáspárnak 300 holdas birtokán volt gazdatiszt. Amikor Kondoros önálló község lett, ő volt a község pénztárosa. Hamvai a nagymajori temetőben pihentek, míg fel nem vitték a Kerepesi temetőbe, a Petőfi-mauzóleumba.

Örménykút 530 lakosú község Szarvastól 19 kilométerre, keletre fekszik. A helység valamikor tanyavilág volt, Szarvas közigazgatási területéhez tartozott. Az 1950-es évek közepén önállósult. Nevét a legendák szerint arról kapta, hogy örmény kereskedők erre hajtották marháikat, és rendszeresen megálltak pihenni és itatni a jószágaikat. Területén főképp mezőgazdasággal, növénytermesztéssel, sertéshízlalással, szarvasmarha – és juhtartással foglalkoznak.

Szarvas 18498 lakosú város az Alföldön a Hármas-Körös holtágának bal partján, a 44-es és a 443-as utak találkozásánál , valamint a 125-ös /Mezőtúr- Orosháza- Mezőhegyes/ vasútvonal mentén fekszik. Környezetét a XIX.  század második felében végzett folyamszabályozások után kialakult másodlagos folyóártéri tájforma alkotja, amely Békés megye egyik legszebb része. A város határának uralkodó talajtípusa szikesedésre hajlamos réti agyagtalaj. A városra jellemző a nyílegyenes utcák sakktáblaszerű elhelyezkedése. Az első emberek megjelenése a város területén körülbelül az időszámításunk előtt 4500-4000, az úgynevezett „Körös-kultúra” idejére tehetők. Az időszámításunk előtt 2600-1900-ig tartó rézkorban jelentős volt az első fémek, a réz és az arany felfedezése, eszközt, ékszert készítettek belőle. A város határában feltárt kör alakú, erődített vallásos kultuszhely ebből az időből származik, valamint a sírhalmok, népies nevükön a kunhalmok nagy része is. A bronzkorban időszámításunk előtt 800-ig hosszú életű falvak alakultak ki, ennek a nyoma a Szarvasi Arborétum területén is megtalálható. Az időszámítás kezdetéig tartó vaskor idejében már ismertek voltak az itt lakó Szkíták és kelták. Az I. században a szarmaták jelentek meg, akiknek hatalmas falvaik és temetőik voltak. Az országban fellelhető tárgyi emlékek közül a szarvasiak a ritka szépek közé tartoznak. A magyar honfoglalást megelőző kort avarkornak nevezzük. Az avarok 568-ban jelentek meg a Kárpát-medencében. A legjelentősebb leleteket a város határában megtalált és feltárt temetők közel 600 sírjában találtak. Ezek közül kiemelkedik a VIII. századból származó első írásos emlék.  A magyar honfoglalók Anonymus szerint a Szarvashalomnál keltek át a Körösökön, a halom a mai Ótemplom helyén állhatott. Szarvas környékén a XIV. században alakultak ki a mai értelemben vett falvak: Décse, Halásztelek, Káka, Szarvas. Az előbbiek közül nem egy Szarvasnál is nagyobb volt. A XV. század közepén Szarvas a megye Csolt ősnemzetségétől származó Ábrahámfy-család birtoka volt, s még sokáig nevezték Szarvashalomnak. 1566-ban a gyulai vár elesett, és Szarvas is török kézre került. A stratégiai szempontból fontos szarvasi átkelőhely védelmére a törökök – a mai Ótemplom és a Tessedik Múzeum térségében palánkvárat építettek. Ez a török helyőrség kivonulása után elpusztult. A XVII. század végére a kis létszámú lakosság szétfutott, Szarvas pusztává vált. A megye más települései mellett Harruckern János György a szarvasi pusztát is megkapta. Megkezdte a betelepítést és felhívására Abaúj, Zólyom, Gömör, Pest megyékből és Békéscsabáról főként szlovák nemzetiségű jobbágyok érkeztek Szarvasra és 1722. július 23-án letelepülési szerződést kötöttek. A letelepült jobbágyok a mai Szarvas nyugati, a Köröshöz közel fekvő területeken építkeztek. Szarvas 1723-ban vásártartási jogot és ezzel mezővárosi jogállást kapott.
Szarvas anyagi és szellemi fejlődésében kimagasló szerepet töltött be Tessedik Sámuel, aki 1767-ben került ide evangélikus lelkésznek. 1820-ban bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul dolgozott a hazai oktatás és mezőgazdasági termelés korszerűsítésén. 1780-ban megnyitotta Szarvason az ország első mezőgazdasági iskoláját, majd 1791-ben felépítette az új iskola épületét, ami jelenleg a Tessedik Múzeum. Falurendezési tervének egy része már életében megvalósult. A rendezetlen utcahálózatú Szarvast Tessedik elvei szerinti tervet mutatja be az a térkép, amely a múzeum kiállításán látható. Ennek alapján alakult ki a mai Szarvas utcarendje. A szarvasi letelepülőknek az 1722-ben nyújtott kedvezmények a XVIII. század közepén megszűntek. Ezen kívánt változtatni Mária Terézia úrbéri rendelete, amelyben meghatározták a jobbágyoknak, hogy mennyi robotot, mennyi pénzbeli és természetbeni szolgáltatásokat kötelesek megadni. A lakosság szaporodása nyomán a XIX. század elején újabb területeket vettek mezőgazdasági művelés alá. Kialakult a tanyarendszer, tanyasorok és –utcák formájában. 1845-ben létrejött az örökváltsági szerződés, amelynek értelmében a szarvasi jobbágyok önerőből megváltották magukat az úrbéri terhek alól. 1848-ban a magyar minisztérium rendezett tanácsú városnak ismerte el Szarvast. Szarvason 1818-tól jelentősek voltak a céhek, hiszen majdnem minden mesterség képviselve volt. 1872-ben tagjai szervezetbe tömörültek. A XIX. század végéig szőlőt is termesztettek Szarvason, ennek emlékét őrzik a határrész nevek: Ószőlő, Érparti-szőlő, Ezüstszőlő, Bezina, stb. Az 1890-es években bevándorolt bolgárok a Köröshöz közeli földeken meghonosították az öntözéses zöldségtermesztést. Szarvas mindig a művelődés, az oktatás és a kutatás egyik regionális központja volt. Békés megye első nyomdáját Réthy Lipót itt alapította 1847-ben.  Világhírű a város legjelesebb turisztikai értéke, a Szarvasi Arborétum. Az oktatási és kulturális feladatokat is ellátó intézet gondozza a 82 hektáros Országos Jelentőségű Természetvédelmi Területen fekvő öt fás gyűjteményt, mely közül három látogatható. A turisták megcsodálják a Tessedik építette evangélikus Ótemplomot, amely fából épült három emeletes oldalhajóiról és pneumatikus rendszerű, 36 regiszteres, 3 manuális, 2483 síppal ellátott orgonájáról híres.