A Hajós-Bajai Borvidék az alföldi régió délnyugati részén 12 települést foglal magában. A szõlõterület nagysága 2000 ha. Talaj-és klímaviszonyai a régión belül a legkedvezõbbek, az átlagosnál több napsütéses óraszám, magasabb a hõösszeg és a környezetéhez képest nagyobb tengerszint feletti magasság csökkenti a tavaszi és a téli fagyok elõfordulását, azok károsító hatását. A löszön és a löszös homokon kialakult talajok rendkívül kedvezõen

befolyásolják a borok íz-, illat-, zamatanyagait, a kedvezõ hõ- és fényviszonyok teszik lehetõvé a mély színû, tüzes gyümölcsös ízû, bársonyos vörösborok termelését. A Borvidék története sok tekintetben hasonló a szomszédos Kunsági borvidék történetével. Kezdetben a folyóvölgyi ártéri területeken indult meg a szõlõtermesztés, fõleg a települések határában. a XV. századra a szõlõtermesztés önálló termelési ággá fejlõdött, amit a dézsmakötelezettség is bizonyít. A XVI-XVII. századi népmozgások ide is eljuttatták a balkáni eredetû vörösborkultúrát, a kadarkafajtát. A XVIII. század elsõ felében Mária Terézia rendeletben szorgalmazta a szõlõtelepítést az Alföldön, ebben az idõszakban németajkú lakosság települt meg a borvidéken, mely magával hozta a szõlõtermesztés és borkészítés nyugati kultúráját. A borvidék legelterjettebb fajtái: Chardonnay, Rajnai Rizling, Cserszegi Fûszeres, Olaszrizling, Kékfrankos, Zweigelt, Oportó, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Kadarka. A borvidéken termett borok egyre nagyobb arányt képviselnek a hazai és a külföldi borok piacán.